Az elvégzendő vizsgálatokat mindig a kezelőorvos (onkológus) rendeli el. Először általában kiterjedtebb laborvizsgálatokat végeznek, később már csak a kóros értékeket mutató terület eredményeit kontrollálják. A gyakorlatban számos laborvizsgálatot alkalmaznak, jelen áttekintésünkben azonban kizárólag a vérből és vizeletből történő meghatározások fajtáit, értékelését és használhatóságát ismertetjük.
Vérből végzett vizsgálatok
A vérvételt általában éhgyomorra végzik a könyök, az alkar esetleg a kézfej vénáiból. A levett vért ma már automata készülékek vizsgálják, hogy az emberi tényező miatti bizonytalanságot kiküszöböljék. A kapott értékeket a leleten megadott két szélső (úgynevezett referencia) értékekhez viszonyítják.
A vérből végzett laborvizsgálatokat a következő csoportokra oszthatjuk:
Vérképvizsgálatok
A vérkép vizsgálatok a vérképzőszervi daganatok, elsősorban a leukémiák felismerésében játszanak szerepet. A fehérvérsejt szám jelentős mértékű megemelkedése leukémia gyanúját veti fel. A biztos diagnózis azonban csak a csontvelő vizsgálatából állapítható meg.
Az összes daganattípus kezelése közben nagy jelentősége van az időnkénti vérkép vizsgálatnak a beteg állapotának nyomon követésében. A kemo- és sugárterápia jelentősen lecsökkentheti a vér alakos elemeinek (vörösvérsejt, fehérvérsejt és vérlemezkék) számát, ezért a sikeres és szövődménymentes kezelés érdekében fontos a vérkép rendszeres ellenőrzése. A vér alakos elemeinek drasztikus csökkenése késleltetheti, sőt, esetleg teljesen megakadályozhatja a kemoterápia vagy a sugárterápia alkalmazását. Emiatt szükség lehet vérképzést serkentő gyógyszerekre.
A vérkép vizsgálatakor számos kiegészítő vizsgálatot is végeznek, hogy az így kapható, különböző sejtek jelenlétét mutató adatok összhangban vannak-e a többi laborértékkel. A haematokrit meghatározása a plazmában található sejtes elemek arányáról ad felvilágosítást. A haemoglobin az oxigén vérpályán belüli szállításában játszik szerepet. Mindkét eredményt csak a vörösvérsejt számmal együttesen szabad értékelni.
A vérsejtsüllyedés mérés során a vér alakos elemeinek egy speciális csőben történő ülepedését vizsgálják egységnyi idő (1 óra) alatt.
A vérsejtsüllyedés daganatos betegekben gyorsabb a normálisnál, a gyorsult süllyedés azonban nem feltétlenül jelent daganatot.
Magasabb értékeket kapunk gyulladásos folyamatokban, vérszegénységben, autoimmun betegségben, terhességben stb. is.
A minőségi vérkép nagyon fontos adatokkal képes szolgálni a szervezet kóros elváltozásairól. A vizsgálathoz egy csepp vért üveglapra kennek, azt megfestik, majd mikroszkóp alatt megvizsgálják. A fehérvérsejtek különböző típusait vizsgálják, azok arányaiból vonhatók le következtetések, ami útbaigazítást ad a további szükséges vizsgálatokhoz.
A különböző alakú fehérvérsejtek megszaporodása vagy csökkenése mást és mást jelent:
- a karélyos magvú fehérvérsejtek megszaporodása bakteriális fertőzés, leukémia esetén jellemző
- limfociták megszaporodása vírus fertőzésekben fordul elő
- az eozinofil festődésű fehérvérsejtek megszaporodása allergiás folyamatokra utal, illetve bélférgesség, bizonyos daganattípusok esetén fordul elő
- a bazofil festődésű fehérvérsejtek megszaporodása tumorokban, leukémiában jellemző
- a monocita (egymagvú sejtek) számának emelkedése egyes egysejtű fertőzésekben fordul elő.
Ionvizsgálatok
Az ionok vizsgálata a víz- és sóháztartás állapotáról ad pontos képet. Az ionok a sejtekben és a sejtek közti térben helyezkednek el.
A kálium különösen fontos szerepet játszik a szervezet működésében. Vízhajtók hatására lecsökkenhet a kálium szintje, viszont csökkent veseműködés esetén megemelkedik a kálium a vérben.
A kalcium és a foszfor értékek a csontanyagcsere állapotáról tájékoztatnak. Ezek az értékek különösen csontáttét esetén vizsgálandók. A kalcium kóros emelkedése myeloma multiplex, csontáttétek, sarcoidosis esetén észlelhető. A kalcium és foszfor vizsgálatát mindig egyidejűleg kell végezni.
A vas meghatározása a vörösvérsejtek vastartalmáról ad felvilágosítást. A daganatos betegekben előforduló vérszegénységben a vér vastartalma lecsökken. Ilyen esetekben megfelelő vas bevitellel pótolni kell a hiányt.
A nátrium csökkenése vízhajtók hatására, hányás, hasmenés következtében lép fel, de a vese- és keringési eredetű alszár vizenyő és a hasvízkór is sok nátriumot von el a vérből.
A magnézium egyes enzimek fontos alkotórésze, a szervezet magnézium igénye magas. Főleg a csontok és a fogak tartalmaznak sok magnéziumot. Alkoholizmusban, hasmenés, myeloma multiplex, hiányos táplálkozás és tartós mesterséges táplálás esetén, egyes kemoterápiás anyagok alkalmazása során lecsökken a vérben a magnézium szint.
A klór szintjének emelkedése a vérben a vastagbél teljes vagy részleges eltávolítása után, bélsipoly esetén, fokozott vízvesztéskor lép fel. A klór szintje csökken tartós hányás, sószegény táplálkozás és jelentős izzadás esetén.
Enzimvizsgálatok
A máj enzimek a máj működési zavarairól adnak képet. A leleteken megtalálható ALAT illetve SGOT rövidítés a májban és a szívizomban előforduló enzimet, az úgynevezett 'szérum aszpartat aminotranszferázt' jelöli.
A 'szérum glutamat-piruvat-tranzamináz enzim' minden sejtféleségben megtalálható, de legnagyobb mennyiségben a májsejtekben. Leletekben előforduló rövidítései: ALAT, SGPT. Értékei megemelkednek heveny és idült májbetegségekben, máj áttétek esetén. Értékelésénél nagyon fontos az SGOT/SGPT arány változásainak figyelembe vétele.
Szinte valamennyi szövetben előfordul az úgynevezett 'alkalikus foszfatáz' nevű enzim, mely a lúgos vegyhatású foszfát észterek bontásában játszik szerepet. Vizsgálata azért különösen fontos, mert emelkedése csontáttétek jelenlétére utalhat.
A 'savanyú foszfatáz' emelkedett értéke a prosztata daganatának előzetes - tapintás alapján felállított - gyanúját támaszthatja alá. Májáttétek esetén értékelhető az úgynevezett LDH nevű enzim emelkedése, mely a szénhidrát anyagcsere utolsó lebontási lépcsőjét segíti elő.
A vérben található létfontosságú anyagok
A húgysav a fehérje-anyagcsere végterméke. Leukémiák, limfómák kemoterápiás kezelése során emelkedhet meg az értéke.
A lipidek a szervezet vízben nem oldódó zsírszerű anyagai. A lipidek összetevői a következők: trigliceridek, koleszterin-féleségek és foszfolipidek. A lipidek a vérben fehérjékhez kötve szállítódnak. A lipidek egyik fajtája, az alacsonyabb molekulasúlyú 'LDL' koleszterin felszaporodása elősegíti az érelmeszesedés kialakulását, míg a sűrűbb, nagyobb molekulasúlyú, 'jó koleszterinnek' is nevezett 'HDL' koleszterin gátolja ugyanezt. A daganatokról a lipidek mennyisége nem ad információt.
Az albumin a vér fehérje tartalmának egyik összetevője. Ez biztosítja sejtek közötti térből a sejtek felé irányuló normális folyadék áramlást. Ha lecsökken az albumin szint a vérben, a az áramlás iránya megfordul. A sejtek közötti térben lévő folyadék megszaporodása néha már látható vagy tapintható elváltozást okoz (alszárvizenyő, hasvízkór, stb.). Rosszindulatú daganatokban csökken az albumin értéke, de a csökkent érték nem jelent feltétlenül daganatot.
A globulin elektromos mezőben ('elektroforézis', leleteken 'elfo') három összetevőre bontható, amelyeket a görög abc betűivel jelölünk: alfa, béta és gamma globulin. Daganatos elváltozásoknál a gamma globulin aránya a vér többi összetevőjéhez képest megnő az albumin rovására.
Bilirubin a vörösvérsejtek festékét adó hemoglobin lebontásakor keletkezik a májban, a csontvelőben és a lépben.
A májban glukuronsavhoz kapcsolódó bilirubint direkt bilirubinnak nevezik. A direkt bilirubin az epén keresztül a bélcsatornába kerül, majd 'urobilinogénné' alakul, ami részben visszakerül a májba, részben kiválasztódik a vizelettel. A direkt bilirubin szintje a májhoz közeli szervekben lévő daganat okozta epevezeték elzáródásban, illetve májrák miatti májsejt szétesést követően megszaporodik a vérben.
A glukoronsavhoz nem kötődő, úgynevezett indirekt bilirubin vízben nem oldódik, a vesén nem választódik ki. Májsejt széteséssel járó állapotokban megemelkedik a szintje a vérben, az epevezeték elzáródás nem befolyásolja a vérben lévő mennyiséget.
A carbamid nitrogén /CN/ a fehérje anyagcsere végterméke. A májban képződik és a vesén át ürül ki. Emelkedett szintje veseműködési zavarra utal.
A vércukor a szénhidrát anyagcsere zavarainak kimutatására szolgál. A vércukor szintjének vizsgálata a daganatok jelenlétének megállapításában nem játszik szerepet.
Vizeletből végzett vizsgálatok - ezeket az értékeket vizsgálják
A vizsgálatot általában reggeli első vizeletből végzik. A következő értékeket vizsgálják a vizeletben:
- fajsúlymérés: a vese működéséről és a só-víz háztartás jellegéről ad tájékoztatást.
- fehérje jelenléte: csak vesebetegekben mutatható ki.
- cukor jelenléte: a vizeletben cukor csak cukorbetegekben fordul elő.
- bilirubin: az úgynevezett 'direkt bilirubin' szintje a májhoz közeli szervekben lévő daganat okozta epevezeték elzáródásban, illetve májrák miatti májsejt szétesést követően megszaporodik a vizeletben. Az 'indirekt bilirubin' szintje az epevezeték elzáródásától nem változik, májsejt szétesés során megemelkedik a vizeletben.
- vizelet üledék: egészséges ember vizelete nem tartalmaz a vérben előforduló alakos elemeket, legfeljebb minimális mennyiségben. Ha vörösvérsejtek mutathatók ki - vérzés - esetleg daganatos eredetű vérzés - állhat a háttérben. Fehérvérsejtek jelenléte gyulladásos folyamatra utal.
FONTOS!
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!A laborvizsgálatok eredményei az onkológiai diagnosztikában - a tumormarkereket kivéve - nem kórjelző értékűek: azokból nem lehet a daganatos betegség jelenlétét diagnosztizálni.
