Testünk működése szempontjából nagyon fontos, milyen a vércukorszintünk. Az inzulin a hasnyálmirigy hormonja, összetett szerepéből most elsősorban a cukoranyagcsere szabályozását emeljük ki: fő feladata elősegíteni, hogy a cukor bekerüljön a sejtekbe, a sejteket a cukor vérből történő felvételére ösztönzi. A sejtek felszínén receptorok találhatók (jelfogók), amelyekhez kapcsolódik az inzulin (jel), ha ez a kapcsolat megtörténik, a tápanyagok számára megnyílnak a sejtek kapui. Inzulinrezisztencia esetén kevesebb inzulinreceptor (jelfogó) található a sejtek felszínén, illetve ezek sérültek, hibásak lehetnek és ezért az inzulin nem képes megfelelően kapcsolódni hozzájuk. Így hiába található megfelelő mennyiségű inzulin a sejtek környezetében, nem történik meg a kapcsolat, ezáltal a vérben lévő cukrot sem képesek megfelelő mennyiségben felvenni, vagyis a sejtek „éheznek”, miközben a környezetükben megfelelő mennyiségű tápanyag áll rendelkezésükre.
Az inzulinrezisztencia nemcsak a cukorbetegségtől, de a túlsúlytól is szinte elválaszthatatlan. Az elfogyasztott étel megnöveli a vércukorszintet, ami a hasnyálmirigyet inzulin kiválasztására ösztönzi. Az így kiválasztott inzulin a cukrot a sejtekbe juttatja, melyet azok energiaforrásként használnak fel a működésükhöz.
Ha tartósan nagy mennyiségű szénhidrát kerül a szervezetbe és így a sejtekbe, egy idő után a sejtek már nem képesek felhasználni a többletcukrot, és ellenállóvá válnak az inzulin jelzéseire. Ezért magas marad a vér cukorszintje, a hasnyálmirigy pedig azt a feladatot kapja, hogy még több inzulint termeljen. Végül az intenzív inzulintermelés a cukorszint zuhanásához és éhséghez vezet. Ez étvágyat vált ki és táplálékfelvételre ösztönöz, így kialakul a túlevés.
Ilyenkor az ember nagyon kívánja a magas szénhidrát- vagy keményítőtartalmú ételeket, amelyek fogyasztása tovább növeli a vérben az inzulin szintjét. A többletinzulin ismét fokozza a szénhidrát utáni vágyat és ez újra táplálék felvételre ösztönöz. Ezt a szénhidrát-függőségnek is nevezhető ördögi kört a szakirodalom hiperfágiás (túlevési) örvénynek nevezi.
A magas inzulinszint a vérben előbb-utóbb a célszervek inzulinreceptorainak kimerüléséhez vezet, és ekkor a cukrot a szervek nem tudják felvenni, így a vérben keringő cukor átalakul zsírrá és a zsírsejtekben raktározódik, ami hízáshoz vezet. A receptoroknak ezt a kimerülését nevezzük inzulinrezisztenciának. Ha ez a folyamat nem áll meg, egy idő után a sejtek egyre kevésbé lesznek képesek a vérben keringő cukor felvételére, így cukorbetegség vagy metabolikus szindróma alakul ki. Utóbbi a csökkent cukortolerancia mellett magában foglalja a magasvérnyomás-betegséget, a magas koleszterinszintet és a hasi típusú elhízást.
Az inzulinrezisztencia kialakulásában szerepet játszhat a genetikai hajlam, a mozgásszegény életmód és a gyorséttermi koszt. Gyakori a túlsúly, különösen a törzset érintő, ún. alma típusú elhízás. Növelhetik a probléma megjelenésének esélyét a különböző emésztőszervi zavarok, például a tejcukor- és a gluténérzékenység vagy a pajzsmirigy-alulműködés, azaz minden olyan betegség, amely összefügghet a szénhidrát-anyagcserével.
Az inzulinrezisztencia tünetei nem jellegzetesek, előfordul túlsúly, gyakori heves éhségérzet, menstruációs zavarok, meddőség, petefészekciszták, szőrösödés, vagy akár hajhullás. Az állandó fáradtság, melynek során az ember úgy érzi, hogy nem tudja kipihenni magát, rossz közérzethez és belső nyugtalansághoz, szélsőséges esetben depresszióhoz vezet. Igen gyakran jár együtt policisztás ovárium szindrómával (PCOS) is.
Az inzulinrezisztencia terheléses vércukor- és inzulinvizsgálattal mutatható ki. Ennek során három alkalommal történik vérvétel: először éhgyomorra, majd egy, illetve két órával 75 gramm, vízben oldott szőlőcukor elfogyasztását követően. A vércukor és az inzulin e három értékéből lehet következtetni a cukorháztartás állapotára.
A gyógyulás érdekében javasolt áttérni egészséges életmódra, amely magában foglalja az helyes étrendet, a mozgást és az élvezeti szerekről való lemondást. Ajánlott továbbá méregteleníteni a szervezetet, hogy megszabaduljon a felesleges salakanyagoktól.
Táplálkozás
A szénhidrát jelenti táplálkozásunk alapját, ideális esetben ezt fogyasztjuk a legnagyobb mennyiségben. Fontos tudni, hogy a szénhidrátok nem egyformán terhelik a szervezetet, ezért nem mindegy, hogy milyen szénhidrátot veszünk magunkhoz. A finomított fehér cukrot tartalmazó édességek és üdítőitalok, valamint a fehérliszttel készült kenyerek, tészták és péksütemények a legveszélyesebbek inzulinrezisztencia szempontjából. A természetben előforduló, összetett szénhidrátok (pl. keményítő) ugyanakkor lassú lebomlásúak, ezért egyenletes cukorterhelést jelentenek a szervezetnek. Ilyen egészséges szénhidrátforrás a teljes kiőrlésű gabonákból készült tészták és kenyerek, a minél kevesebb átalakításon átesett gabonák (pl. hajdina, köles, barnarizs) valamint a különféle zöldségek, gyümölcsök és aszalványok.
A mennyiségre is érdemes odafigyelni, ugyanis a magas szénhidráttartalmú ételek – pl. a kenyér, a tésztafélék, a burgonya – gyakori, túlzott fogyasztása is növelheti az inzulinszintet.
Érdekes tény, hogy a természetes „édességek” (gyümölcs, aszalvány, méz) jobban csökkentik az édesség-éhséget, mint a fehércukros cukrászati remekművek. A mesterséges édesítőszerek annak ellenére, hogy igen alacsony kalóriatartalommal bírnak, intenzív édes ízük miatt szintén inzulinszint-emelkedést idéznek elő, ezért ezek jelentős csökkentése vagy elhagyása javasolt.
A helyes étrend kialakítása során az alábbi szabályokat érdemes betartani:
1. Kerüljük a túlzott fehérjebevitelt! A WHO szerint felnőtteknél a napi ideális fehérjebevitel maximuma a testtömeg kg-ban kifejezett számértékének 3/4-e grammban (pl. egy 80 kilós ember maximum napi 60 gramm fehérjét fogyaszthat). Ajánlott a növényi étrend, amely bőven fedezi a napi fehérjeszükségletet.
2. Kerüljük a túlzott zsírbevitelt, pontosabban a telített zsírsavak bevitelét! Kerüljük tehát az állati eredetű zsiradékokat és részesítsük előnyben a növényi olajokat!
3. Kerüljük a fehér cukrot és a fehér lisztet! Használjunk helyettük mézet, cukorbetegek pedig steviát, ami nem növeli a vércukorszintet, illetve teljes kiőrlésű liszteket.
4. Támogassuk a szervezet hajnaltól délig tartó tisztulási periódusát bőséges folyadékbevitellel és gyümölcsök fogyasztásával! Ebben az időszakban gyümölcsön kívül más ételféleséget lehetőleg ne fogyasszunk.
5. Nem jóllakni kell, hanem megelégedni. Az evési kényszer leküzdését segíti a böjt és a stresszoldás.
Inzulinrezisztencia esetén nagyon fontos a lúgosítás és a táplálkozási szokások megváltoztatása (pl. az étkezések közötti nassolás kerülése, nyugodt étkezési körülmények, megfelelő ételpárosítások figyelembevétele).
A cikk folytatásában az inzulinrezisztencia egyéb természetes gyógymódjai mellett a meddőséggel való kapcsolatát is körüljárjuk.
Váradi Tibor
és a Napfényes Gyógyközpont munkatársai
